A kreativitás és a „hiba”

Nemrégiben hallottam egy történetet egy híres kutatóorvosról, aki több korszakalkotó felfedezést tett. Egy újságíró megkérdezte, mit gondol, miért kreatívabb elme, mint az átlagemberek. Mi különbözteti meg ennyire másoktól?

Azt felelte, hogy véleménye szerint mindez egy kétéves kori élményéből fakad. Épp a tejesüveget akarta kivenni a hűtőből, de kicsúszott a kezéből a sima palack, leesett és a tartalma szétömlött a kövön – tejtengerré változtatva az egész konyhát!

Amikor az anyja észlelte az eredményt, nem kezdett el kiabálni vagy kiselőadást tartani, nem is büntette meg, hanem összecsapta a kezét:

– Nahát, Robert, micsoda fantasztikus tócsát csináltál! Tejből még nem is láttam ekkorát. Na, a baj már megtörtént, még szerencse, hogy nem tört össze az üveg. Nincs kedved pancsolni egy kicsit a tejben, mielőtt feltöröljük?

Még szép, hogy volt kedve! Pár perc múlva aztán így szólt a mamája:

– Tudod, Robert, ha az ember ilyen rendetlenséget csinál, végül fel kell takarítania, és mindent szépen a helyére kell tennie. Hogy szeretnéd csinálni? Használhatunk szivacsot, papírtörlőt vagy nyeles felmosót. Melyik tetszik jobban?

A kisfiú a szivacsot választotta, és kettesben eltüntették a kiömlött tejet.

– Úgy is tekinthetjük a történteket – magyarázta az anya -, mint egy balul sikerült kísérletet arra vonatkozólag, hogy miképp lehet két kis praclival leejtés nélkül odébb tenni egy nagy tejesüveget. Gyere, kimegyünk a hátsó kertbe, megtöltjük az üveget vízzel, és meglátjuk, ki tudod-e találni a módját.

A gyerek rájött, hogy ha mindkét kezével a nyakánál fogja meg a palackot, akkor biztonságosan tudja cipelni. Ez aztán lecke a javából!

A jeles tudós ezután megjegyezte, hogy azon a bizonyos napon azt is megtanulta: nem kell félnie a hibáktól. Épp ellenkezőleg, a hibák, a tévedések lehetőséget nyújtanak, hogy valami újat tanuljunk, s végeredményben minden tudományos kísérletnek ez a lényege.

Még ha a kísérlet “sikertelen” is, rendszerint akkor is leszűrhetünk belőle valami hasznos tapasztalatot.

Ugye, milyen nagyszerű lenne, ha minden szülő úgy reagálna, ahogy Robert édesanyja tette?