A kitartás eredménye

Ezópusz egyik története egy öreg varjúról szól.

A varjú barangolt a pusztaságban és megszomjazott. Már napok óta nem volt semmi innivalója. Végül aztán talált egy korsót, amelynek az alján volt egy kevés víz. A madár belenyúlt a csőrével a korsóba, hogy igyon belőle, a csőre azonban nem érte le a vizet.

Először nem tudta, mitévő legyen. Úgy tűnt, hogy nem fog tudni inni a vízből. Majd támadt egy ötlete. Elkezdett egyenként apró kavicsokat dobálni a korsóba. Minden bedobott kavicstól a víz egy kicsit megemelkedett. Egyiket a másik után, egyre több kavicsot dobott bele. Egy ideig úgy látszott, hasztalanul próbálkozik, mert még mindig nem érte el a vizet. De miután elegendő kavicsot dobott a korsóba, a víz annyira felemelkedett, hogy a madár inni tudott belőle, és így szomját olthatta.

Ez a helyzet a meditációval töltött időnkhöz hasonló. Úgy tűnhet, mintha minden óra a semmibe veszne, és nem haladunk előre. Kezdetben még nem láthatjuk az eredményeket. Ám végül ezek a kitartó órák, a pontos meditációk egyszerre csak összeadódnak, és azt tapasztaljuk, hogy a meditációnkban hatalmas nyereségekre kezdünk szert tenni. Ne veszítsük el a kedvünket, legyünk kitartóak, és tapasztalni fogjuk az eredményeket!