Buddha és a sértegetők
Buddha keresztülment egy falun, az emberek pedig körülvették és sértegették. Nem fukarkodtak a trágár szavakkal. Buddha megállt, csendben hallgatta őket nagy figyelemmel, majd így szólt:
– Köszönöm, hogy idejöttetek hozzám, de most nagyon sietek. Oda kell érnem a következő faluba, ahol az emberek várnak rám. Ma nem szentelhetek nektek több időt, de holnap visszatérőben rá fogok érni. Holnap újra összegyűlhettek, és ha maradt valami, amit el akartatok mondani, de belétek szorult, elmondhatjátok. Ma azonban kérlek, bocsássatok meg, sietek!
Az emberek nem hittek a fülüknek: ez a férfi tökéletesen higgadt és zavartalan maradt. Az egyikük megkérdezte:
– Nem hallottál bennünket? Úgy ócsároltunk, mint a vízfolyás, és te még csak nem is válaszoltál rá!
Buddha így szólt:
– Ha választ akartok, túl későn jöttetek. Tíz esztendeje kellett volna jönnötök, akkor megfeleltem volna nektek. De a tíz esztendő során véget vetettem annak, hogy mások befolyásolhassanak. Többé nem vagyok szolga, a magam ura vagyok. Önmagam szerint cselekszem, nem mások szerint. A belső szükségletem szerint cselekszem. Nem kényszeríthettek rá, hogy bármit is megtegyek. Tökéletesen rendben van a dolog: ócsárolni akartatok, hát ócsároltatok! Érjétek be ennyivel! Tökéletesen tettétek a dolgotokat. De ami engem illet, nem veszem magamra a sértéseiteket, márpedig ha nem veszem magamra, semmit sem jelentenek.
A békesség
