Tiszta szó …

Egy tiszta szó. Az kéne olykor, nem ékes, díszes csillogás,

melynek a fénye messze látszik, de lelketlen. Üres, és sivár.

Lágy zeneszó, mely szívünkhöz érve megnyugvást hoz majd reánk,

s kopott szívekbe reményt adva elcsitítja a zokogást.

 

Szelíd hang, mely egyformán szólítja mindegyik emberfiát,

mindegy, hogy szegény vagy gazdag, s lelkéhez utat talál.

Egy érintés. Szelíden, lágyan, ahogy a szellő a fát

borzolja néma érintéssel, hogy feledjünk mindent, mi bánt.

 

Szeretet. Mely legyőzi mindig a rosszat, és úgy hat reánk

bűvös fegyverként, s megbocsássunk annak, ki most talán bánt.

Egy kis fény. Amely ránk ragyogva, simítva meleget ád,

felhevítve, aki most fázik, hisz belül csupasz, sivár.

 

Remény, hogy hinni tudjunk akkor, mikor már nincsen tovább,

s összeomlik köröttünk minden, mint homokba épített vár.

S több hit, hogy eltudjuk hinni, elmúlik, minden mi fáj,

s holnap, ha ébred a hajnal, talán még száz csoda vár.

 

Meggyesi Éva