A becsukott szemek története

Egy fiatal férfi találkozik egy idős emberrel.

– Emlékszik még rám?

– Nem.

-Tanítványa voltam.

– Hogy van? Mivel foglalkozik?

– Én is tanár lettem.

– Úgy ítéli meg, hogy jó a munkájában?

-Az igazság az, hogy igen. Ön inspirált és szerettem volna önre hasonlítani.

Kíváncsi az idős úr, tudni szeretné, hogy mire emlékszik, amivel annyira inspirálta őt, hogy ő maga is tanár akart lenni. A fiatal ember elmondja neki a következő történetet:

-Egy nap az egyik osztálytársam – aki a barátom is volt – bejött a terembe, és megmutatott egy gyönyörű, új órát, amit a zsebében tartott.

Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és elloptam tőle. Hamarosan rájött, hogy az óra eltűnt a zsebéből, és azonnal tájékoztatta a tanárt, aki azon az órán tanított minket. Ön volt az a tanár.

Az osztályhoz fordult és így szólt:

– Az egyik osztálytársatok óráját ellopták most, az óra alatt. Bárki is lopta el, kérem, azonnal adja vissza.

Annyira szégyelltem a megaláztatást az osztálytársaim előtt, nem mertem felfedni magam. Ezután ön, becsukta az ajtót és azt mondta, hogy álljon fel mindenki, és, hogy ön végig fogja nézni mindannyiunk zsebét. De szabott egy feltételt is. Mindannyiunknak csukva kellett tartani a szemünket, hogy ne láthassuk a tettest. Így is történt.

Amikor odaért hozzám, a zsebemben megtalálta az órát és elvette. Utána folytatta a keresést a többiek zsebében is, és amikor végzett azt mondta:

– Most kinyithatjátok a szemeteket. Előkerült az óra.

Soha nem említette a nevem az osztály előtt, és soha nem említette az esetet még négyszemközt sem. Arra számítottam, hogy majd kinéz engem innen és elítél, de nem így lett. Azon a napon örökre megmentette a méltóságomat. Az a nap volt életem legszégyenletesebb napja, és ön a maga módján egy nagyon emlékezetes leckét adott nekem. Most már emlékszik az esetre tanár úr?

– Igen, hallgatva Önt, minden eszembe jutott.

De van valami, amire nem emlékszem, és ez maga, mert az én szemem is csukva volt amikor kerestem!