Bakancslista

Lassan egy éve már, hogy megváltozott minden.

Hogy ilyesmi történhet? Bizony, sosem hittem.

A félelem irányítja most a fél világot,

távol tart egymástól rokont és barátot.

 

Mit természetesnek hittem, távolinak tűnik,

míg vágyaim listája egyre tovább gyűlik.

Ha ennek vége lesz… – kezdem ezzel gyakran.

Mintha csak egy bakancslistát írnék magamban.

 

Rákerül majd minden, ami lelkemnek fontos,

lehet akár komoly, vagy kissé bolondos.

Azt gyanítom, minden ember készít ilyen listát:

Mit tesz majd, ha elhagyhatja végre a kalitkát?

 

Rákerül a listájukra a sok első randi,

barátokkal összegyűlve egy vacsora parti.

Esküvők és lakodalmak, ahol sok a vendég,

nagy csoportos jógán, tornán együtt töltött esték.

 

Nem kellene naphosszat a gépünk előtt ülni,

és valódi kapcsolatok nélkül megőrülni.

Pihenhetne a sok nővér, ápoló és orvos,

és nem lenne oly sok ember állandóan morcos.

 

Színház koncert, mozi, étterem és bárok,

múzeumba mehetnek majd az iskolások.

Esti séták anélkül, hogy büntetnének érte,

és valódi arcokat is újra látnánk végre.

 

Ha ennek vége lesz, már nem listát írok.

Kipipálok annyi tételt, amennyit csak bírok!

 

Varga Irén