Lélekemelő olvasnivaló

Lélek

– Mennem kell – szólt a Lélek a Másik Félnek.
Eljött az időnk, hogy betöltsük küldetésünket.
– Menj csak – válaszolt a Másik Fél szelíden…
Majd követlek, megkereslek, te csak hallgass a szívedre.
– Egy kicsit félek – rebegte a Földre készülő Lélek.
Rám találsz, ha messze elsodor az Élet?
Honnan tudom majd, hogy te vagy a lelkem hiányzó része?
Hisz nélküled nehéz lesz, nem tudom, hogy felismerlek-e majd téged.
– Tudni fogod, hogy én vagyok, mert megtanulsz majd engem…
Megtanulod a türelmet, az elengedést s hogy feltétel nélkül szeress…
Megtanulod, hogy a harag, féltékenység egyre távolabb sodor tőlem…
Megtanulod a megbocsájtást, alázatot, s hogy ami számít, az valójában a Lélek…
Amikor már nem ragaszkodsz, nem vársz el s nem szenvedsz,
Amikor már nem követelsz, nem erőltetsz, mert oly nagy a hited,
Amikor csak emelkedsz egyre feljebb,
Amikor már elfogadod, hogy része vagy egy Isteni tervnek,
Amikor már nem fáj a hiányom, mert egymagadban is érzel engem,
Amikor már nem panaszkodsz, s elfogadod a jelent, s tudod, hogy valahol miattad létezem,
Akkor majd a semmiből hirtelen megérkezem…
Mert vártál, kértél, kerestél engem.
Majd Ott leszek, mint idegen, kit úgy érzed, ősidők óta ismersz…
Megtudod, hogy én vagyok, hisz azt érzed majd: Hazaértem.
 
Iszlai Enikő