Két féle virág

Van a szeretetnek egy gyönyörű virága,
s folyton új bimbót hoz minden egyes ága!
Csupán locsolni kell, szívvel ráfigyelni,
nyíló virágában örömünket lelni.
Hagyni, hogy kinyíljon, másra mosolyogjon,
rettegő szíveket egy csokorba fogjon,
s megtanítsa őket őszintén szeretni,
másokat tisztelni, s boldogokká tenni!

Van a félelemnek egy szomorúbb ága,
rajta kókadozik sok lélek virága.
Hiába locsolod szeretet vízével,
védi szörnyű sorsát, s butasággal érvel.
Vajon hogy lehetne őt jobbá szeretni,
hogyan tudna ő is boldog fényben lenni,
hogyan tudnánk hitét jobbra változtatni,
kezébe szebb jövőt, jobb holnapot adni?

Melyik virág lenne a lelkednek kedves?
Félelmed kell inkább, vagy az, hogy szerethess?
Hiszem, rajtad múlik, melyik mellett döntesz,
éltető friss vizet, mondd, melyikre öntesz?
Melyiket locsolod, melyik kap figyelmet,
annak a magvai másoknál kikelnek.
Ahogyan növekszik választott virágod,
meglátod, pont úgy fog változni világod!

Aranyosi Ervin