Amikor nem simogatnak a napsugarak, mert lustábban kel fel a nap, amikor nem hallatszik tücsökhegedű, mert fakóbban zöldell a fű: játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan, segít elfeledni, hogy valahol baj van…
Amikor nem csengetnek rád a barátok, mert kihűltek már a régi álmok, amikor ürességtől hideg az ágyad, mert ellustultak benned a vágyak: játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan, segít elfeledni, hogy valahol baj van…
Amikor hiába vársz egy őszinte szóra, mert por rakódott rá a jóra, amikor eleged van magad körül mindenből, mert csak a neheze jut az életből: játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan, segít elfeledni, hogy valahol baj van…
Amikor már csak feledés az élet, s nem férnek bele lázadó remények, mikor mindenki mást mond, mint amit gondol, s lelkedben a meg nem értés tombol: játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan, segít elfeledni, hogy valahol baj van…
Amikor nem nézel körbe, mert körbe nézni fáj, mert fáradt, sápadt, s kiégett a táj, amikor nem férsz bele abba a körbe, ahonnan rád néznek utálva, s röhögve: játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan, segít elfeledni, hogy valahol baj van…
Amikor csak vagy, mintha nem is lennél, s már reggel az esti gondokkal keltél, amikor már nem emlékszel arra a napra, mikor feltettél mindent egy elátkozott lapra: játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan, segít elfeledni, hogy valahol baj van…
Amikor igaznak festi arcát a hazugság, szégyenlős szemüket az égiek is lehunyják, amikor hűvös fuvallattal készül a vihar, testedből, lelkedből minden érzést kicsavar: játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan, segít elfeledni, hogy valahol baj van…
Amikor ostoba törvények ostroma ver nyakon, elítélnek, megítélnek gőgösen, s vakon, amikor magadra maradsz a magad igazával, s nem rendelkezel már sem házzal, sem hazával: játssz el egy dalt, csak úgy magadnak, halkan, segít elfeledni, hogy valahol baj van…
Játssz el egy dalt csak úgy magadnak, halkan, játszd azt, hogy te is benne vagy a dalban; játszd azt, hogy mosolyogsz, s nem érdekel semmi, játszd, hogy érdemes mindennap embernek lenni; játssz koldust vagy királyfit,
játszd, hogy nem ördög, de Isten irányít, játszd, hogy piros fákon fehér levelek közt zöld virág nyílik; játszd, hogy fárad az Isten, de még bízik… Játszd, hogy jobb lesz, játszd, hogy szebb lesz,
játszd, hogy még lesz! Játssz el egy dalt, csak úgy csendben, magadnak, játszd azt, hogy a dolgok rendesen haladnak…
