Ki van jelölve a helyed

Azért van síró, hogy vigasztald
és éhező, hogy teríts asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
Vak elhagyott azért van, hogy szeresd!
Azért van annyi árva, üldözött, hogy
oltalmat nyerjen – karjaid között.

Az irgalmat kínok fakasztják,
Mélységek felett van csak magasság.
Ha már gyötrődik, vérzik, szenved, azért van,
hogy megmutassa, benned mennyi szeretet van.

Azért élnek sokan reménytelen,
hogy a remény, mi neked van, kincs legyen.
De azért van neked e kincsed,
hogy a reménytelen szívébe hintsed!
S ha fakad szívedben Isten iránt hála,
azért van, hogy ezt az átkozódó lássa.
S ha van hited, azt sem másért kaptad,
hanem, hogy annak, ki ezt nem ismeri – megmutassad!

Megmutattad már néha legalább?
Enyhült, szépült-e tőled a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt,
ott is, ahol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy? …… Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak?
Valahol rég…. siess, keresd!
Ki van jelölve a helyed!

S csak ott leszel az, minek Isten rendelt,
másként rideg, céltalan lesz életed.
Mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel, mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett, mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan.
Kalász leszel, de magtalan.
Cserép, miben nincsen virág,
S nem veszi hasznod sem az Ég, sem a Világ.
Ezért siess …. keresd!
KI VAN JELÖLVE A HELYED!

Bodás János