Kopogtatás gyerekekkel

Gyermekeinknek nagyon sok mindent tanítunk meg, illetve tanítanak meg. Egy nagyon fontos dolgot kivéve: az érzéseik kezelését. Erre az EFT egyszerű, és a gyerekek számára még tovább egyszerűsített  módszere kiváló. Az alábbiakban dr. Peta Stapleton javaslatait foglalom össze.

Hogyan használható az EFT-t gyerekeknél?  

A kopogtatást olyan esetekre lehet megtanítani a gyerekeknek, mint például:

– stressz

– fájdalom

– félelem, aggodalom

– zaklatottság

– önbecsülés és természetesen minden felmerülő kellemetlen érzésükre.

Fontos megjegyezni, hogy amikor a gyermekekkel kopogtatunk:

– használjuk az ő saját, egyszerű szavaikat;

– kopogtassunk velük együtt, saját magunkon használva az EFT-t, mutatva a kopogtató pontokat;

– használjunk medvét, bábot, babát segédeszközként, ha ez hasznosnak tűnik. Ezen a kisgyermek saját maga is kopogtathat, miközben elmeséli, eljátsza, hogy mi történt vele. Bármilyen meglepő, a hatása ugyanaz, mintha saját magukon kopogtatnának (Proxi-kopogtatás).

– általában nagyon pontosan meg tudják mondani a gyerekek, hogy hol van a testükben az érzés helye, érzete. Ilyenkor az érzetre érdemes fókuszálni, arra kopogtatni.

Íme egy vázlat, amit a kisebb gyerekekkel való kopogtatáskor használhatunk.

Tippek a kezdés előtt:

1. A fiatalabb (tíz évnél fiatalabb) gyerekeknek gyakran csak négy pontot kell használniuk a szokásos nyolc helyett. Ezek az alábbiak:
2. A gyermek használhatja mindkét kezét a kopogtatáshoz, így érdekesebb lehet számukra.
3. A gyerekek nagyon jól reagálnak a kopogtatásra, ha azt egy bábun, babán vagy mackón -Tapping bear – végezzük, amelyen a kopogtató pontok rajta vannak (pl. gombot varrunk a kopogtató pontok helyére, babára pöttyöt rajzolhatunk)
4. Amellett, hogy a gyermek pontos, egyszerű szavait használjuk a probléma meghatározásához, a ráhangoló mondatban olyan befejezést ajánlott használni, amely a gyermek számára elfogadhatónak tűnik. Íme néhány variáció:

         – Még ha van is ez a problémám (ide kerül a megfogalmazása)… még mindig szeretem magam.

         – Annak ellenére, hogy van ez a problémám … meg tudok bocsátani magamnak.

         – Annak ellenére, hogy ez a problémám … ma változtatni akarok ezen.

         – Annak ellenére, hogy ez a problémám … el akarom ezt engedni.

         – Még ha van is ez a problémám … rendben leszek.

         – Annak ellenére, hogy ez a problémám… rendben vagyok.

         – Annak ellenére, hogy ez a problémám … az anyukám/apukám/kiskutyám/tanárom… még mindig szeret (kedvel) engem.

A folyamat:

Kezdjük a következővel: „Az első lépés az, hogy GONDOLJ A PROBLÉMÁDRA!”. (Ha a gyermek már feldúlt, kihagyható ez a rész, mivel nyilvánvaló, hogy a gyermek a problémán vagy érzésen gondolkodik, abban már benne van).

Ezután mondj valami hasonlót: „Ez a gyakorlat megnyugtat téged, és segít tisztábban gondolkodni a problémádról. Ha megtanulod ezt a gyakorlatot, csak akkor lehetsz ideges, feszült, ha TE úgy döntesz, hogy ideges, feszült akarsz lenni.”.

Ezután mondhatod a következőt:  „Most azt szeretnénk tudni, hogy mennyire vagy feldúlt.” (Kisebb gyerekek a karjuk széttárásával mutathatják meg, hogy pl. mennyire félnek. A teljesen széttár kar: nagyon, az összeillesztett tenyerek – imádkozó kéztartás – egyáltalán nem.)

Az idősebb gyerekeknek nem okozhat gondot, ha 0-tól 10-ig terjedő skálán mondják el, mennyire feszültek, mennyire félnek.

Kezdődhet is a kopogtatás: „Oké, az első lépés az, hogy megkocogtatod a kezed oldalát.” A kezedet használd példaként, mutasd meg nekik, hogy hogyan kell a kezed zsíros, húsos oldalát megkocogtatni. Elmondhatod a gyermeknek, hogy ezt úgy hívják: a kézél pontja. Ezt a pontot úgy is be lehet mutatni, mint barátságos pontot, mivel ez az a hely, ahol megérintjük a másik ember kezét, amikor kezet fogunk vele, hogy megmutassuk, hogy „barátságosak” vagyunk. A ráhangolódó mondat lehet a következő: „Annak ellenére, hogy van ez a problémám, én egy szuper gyerek vagyok”.

Első „kopogtatási” pont: szemöldök kezdete , mindkét kéz két ujját használva (kopogtassuk meg körülbelül hétszer)

Második pont: szem alatti pont, mindkét kéz két ujját használva (kopogtassuk meg körülbelül hétszer)

Harmadik pont: kulcscsont pont, zárt ököllel és ujjakkal is lehet kopogtatni (Körülbelül hétszer.)

Negyedik pont: kar alatti pontok. Ezt kétféleképpen is kopogtathatjuk:

• úgy, mintha megölelnéd magad. Karoddal nyúlj át az ellentétes oldaladra, és a hónalj alatt az oldaladat körülbelül egy tenyérnyi szélességben simogasd meg, ütögesd meg.
• Kisebb gyermekeknél egy másik lehetséges mód: kérheted őket, hogy mindkét kezükkel ugyanannak a karnak a hónalja alatt kopogtassanak, ütögessék az oldalukat. Mint a kismajmok szokták, nevezheted ezt „majompontnak” is, és ennek nagyon tudnak örülni! (Körülbelül hétszer kopogtass.)

Ismételjétek meg ezt a gyakorlatot háromszor egy adott probléma esetén, vagy addig, míg a kellemetlen érzés el nem múlik.

Néha, amikor az egyik probléma lecsillapodik, egy másik kapcsolódó probléma jön elő. Ilyenkor meg kell ismételni a gyermekkel a folyamatot a második problémával.

Kopogtatás idősebb gyerekekkel (tíz év felett)

Az idősebb gyermekeknél végzett kopogtatás során ugyanazt a folyamatot használhatod, mint a felnőtteknél, amely a nyolc kopogtató pontot foglalja magában (EFT rövid változata).

Extra ötletek:

1. „MOST AZT VÁLASZTOM” kijelentés használata (Választás módszere)

Dr. Patricia Carrington úttörő szerepet játszott az „Én választom” / „Most azt választom” / „Most úgy döntök” kijelentések alkalmazásában, hogy segítse az EFT-ből származó jótékony változásokat, azok maradandóvá válását, és azt, hogy ezek az életed számos területén általánossá váljanak. Ehhez a ráhangolódás szakaszában az alábbiak szerint fogalmazz:

Példák:

– Még akkor is, ha úgy érzem, hogy a nővérem gonoszkodik velem, most úgy döntök, hogy mégis szeretem magam.

– Annak ellenére, hogy dühöt érzek a tanárom iránt, most azt választom, hogy ezt elengedem, és nyugodt leszek, amikor a házi feladatomat készítem.

– Még akkor is, ha ideges vagyok a keddi felelet miatt, most úgy döntök, azt választom, hogy nyugodt és magabiztos vagyok.

2. Pozitív állítások bekopogtatása

A legtöbb ember csak akkor kopogtat, amikor negatív érzést érez. Ám használhatod a kopogtatást pozitív kijelentésekhez is. Nagyon ajánlott, hogy ezt csak azután tegyed, AMIKOR már lecsökkent a negatív érzések intenzitása, amelyek egy emlékhez, gondolathoz kapcsolódnak. Ilyenkor benned, magától megjelenik, felbukkan az a bizonyos pozitív, kellemes érzés, amivel kopogtatni érdemes. Ekkor végezd el a megjelenő pozitív érzésre való kopogtatást, hogy állandósítsad, tartóssá tedd azokat. A gyerekek különösen szeretik ezeket a pozitív kopogtató köröket.

Példák:

– Most már nyugodt vagyok, nyugodtnak és magabiztosnak érzem magam. (Emlékeztető mondatként használhatja a „nyugodt és magabiztos” kifejezést).

– Annak ellenére, hogy napok óta fáj a fejem, most úgy érzem, hogy kitisztult a fejem és összeszedett vagyok. (Az emlékeztető kifejezés a ” kitisztult a fejem és összeszedett vagyok, képes vagyok koncentrálni”.)

– Érzem a mellkasomban ezt a napsárga, meleg békét. (Emlékeztető kifejezés a „ez a napsárga, meleg béke”)

Saját tapasztalatból mondhatom, hogy a gyermekek nagyon szeretik a kopogtató módszert használni, nem idegenkednek kipróbálni és könnyedén képesek elsajátítani.

Szóval bátran használd gyermekednél!