A szőnyeg

A végtelenben, tér s időnek
Örök határin messze, túl,
A mindenségnek, múlt s jövőnek
Szövőszékénél ül az Úr.

Szövi száz meg száz emberélet
Szép tarka, hímes szőnyegét,
Hol napfényt sző belé, hol éjet,
Így lesz hol fényes, hol setét.

Szál szálba fonva, vagy bogozva,
Keresztbe szőve át meg át,
Egymás erejét sokszorozza,
És fényt és színt egymásnak ád.

De amint éltünk gyönge szála
Az óriás szőnyegbe fut,
Nem eszmél búja mély okára,
S dicsőségéről mitse tud.

S ha valaki e földről itten
A szőnyeg visszájára néz:
A szíve szinte összeretten,
Oly kuszarajzú az egész.

De fényiben egy szebb jövőnek,
A rokka mellől nézve túl:
Dicső remekmű lesz a szőnyeg,
Mit életünkből szőtt az Úr.

Thaly Lóránt