Lélekemelő olvasnivaló

Az elégedetlen gazda

Élt egyszer egy gazda, aki szerény körülmények között, egy kis házban lakott feleségével és hat gyermekével. Ahogy telt-múlt az idő, a gazdát egyre jobban kezdte zavarni, hogy kevés a hely és folyton nagy a zaj otthon, a felgyülemlett feszültség miatt pedig már egyre több volt a veszekedés is. Amikor már elviselhetetlenné vált a helyzet, úgy döntött, elmegy a falubéli bölcs emberhez, hogy a tanácsát kérje.

A bölcs meghallgatta a férfi panaszait, majd így szólt hozzá: „Ha pontosan követed a tanácsomat, hamarosan jobban fogjátok érezni magatokat. Megígéred, hogy mindenképpen betartod, amit mondok?”
„Igen, megígérem, csak legyen már végre jobb a helyzet!” – vágta rá a gazda.
„Vannak állataid?” – kérdezte tőle a bölcs ember.
„Igen, van egy tehenem, egy kecském és néhány tyúkom.”
„Nagyszerű.” – mondta a bölcs – „Akkor most menj haza, fogd az állataidat, és vidd be őket a házadba, hogy veletek lakjanak.”
A gazdát sokkolta, amit hallott.
„Ez teljesen megőrült!” – gondolta magában elképedve, de még ha kelletlenül is, követte az utasítást. Az eleve kicsi házban így már szinte mozdulni sem lehetett, ráadásul az állatok még nagyobb hangzavart és felfordulást okoztak. Még több lett a feszültség, és hamar tarthatatlanná vált a helyzet.
A gazda kétségbeesetten visszament hát a bölcs emberhez, és keserves panaszban tört ki:
„Így nem lehet élni, teljes káosz az életem! Nyugalomra van szükségem és térre, de az állatok mellett ez lehetetlen!”
A bölcs ember ekkor így szólt:
„Most menj haza, és engedd ki az állatokat az udvarra.”
A gazda örömmel követte az utasítást: hazament, kiterelte az állatokat, majd a házba visszatérve megkönnyebbülten leült egy székre. Ekkor értette csak meg a bölcs ember tanácsait. Bár a gyerekek még mindig hangosan játszottak, a ház hihetetlenül nyugalmasnak és tágasnak tűnt most, hogy az állatok nem voltak bent. Megtanulta értékelni azt, amije van.