Az ünnep csendje

Csend ült rétre, völgyre, bércre,
hó-illatú esti csend.
Ág se moccan, lomb se rezzen,
lám, a szél is elpihent.

Nem fúj testes hóbuckákat,
nem ráz kopár gallyakat,
elcsitult egy fenyőágon,
szótlan, szinte hallgatag.

Harang szól az esti csendben,
gyertya fénylik, s halld: amott
apró csengők csilingelnek
karácsonyi dallamot.

Pilinkélő hó szikrázik,
völgyön, bércen hűs lepel…
csillag gyúl a messzi égen,
lám, a menny is ünnepel!

Örömódát dúdol ajkunk,
a szeretet szép dalát…
csillámfényű varázs lengi
át az egész éjszakát.

Mentovics Éva