Meditáció

Gondolat nélkül lenni, akár csak egy pillanatig,

Olyan jó, ha ez néha megadatik.

Csak ülök és nem is érzem, mi történik eztán.

Lebegni bent, lélegezni puhán.

Tudni végre, hogy mi is a valóság:

EGY és CSEND és alig lélegzem már.

 

Testem már nincsen, régen levetettem,

Még az út elején, mikor szárnyra keltem.

Elme, érzelmek, értelem, mik ezek?

Amint Hazaérek, minden csak EGY lehet.

Hálát adok annak, hogy néha megadatik,

EGY lehetek az Istennel és imám meghallgatik.

 

Domonyi Mónika