
Az önegyüttérzés fontossága
Az önmagunk iránti együttérzés segít abban, hogy ne nagyon tartsuk fenn a negatív érzelmeket, de ne feledjük, ez azért nem jelenti azt, hogy idegenkedéssel eltaszítanánk azokat. Ez gyakran zavarba ejtő, mivel az általános bölcsesség szerint érvényre kellene juttatnunk mindent, ami pozitív, és kiküszöbölni mindent, ami negatív. A gond ezzel az, hogy ha megpróbáljuk kizárni a negatívat, az visszafelé fog elsülni. Ha mentálisan vagy érzelmileg elutasítjuk a fájdalmat, az csak fokozza a szenvedést (ne felejtsük el: szenvedés = fájdalom x ellenállás). Tudatalattink jelzi az elkerülésre vagy elfojtásra irányuló próbálkozásinkat, így amit elkerülni igyekszünk, az végül csak felerősödik.
Pszichológusok számos kutatást végeztek azzal a képességünkkel kapcsolatban, hogy tudatosan elfojthatjuk-e a nemkívánatos gondolatokat és érzelmeket. Felfedezésük egyértelmű: nem rendelkezünk ilyen képességgel. Paradox módon bármely olyan kísérlet, mely tudatosan kívánja elfojtani a nemkívánatos gondolatokat és érzelmeket, látszólag csak még inkább felerősíti azokat. Egy klasszikussá vált vizsgálat során a résztvevőket arra kérték, hogy egy ötperces időtartam alatt számoljanak be a fejükben zajló gondolatokról. Ezt megelőzően azonban azt az utasítást kapták, hogy ne gondoljanak a fehér medvére. Ha mégis megjelent a fejükben a fehér medve gondolata, megkérték őket, hogy csengessenek egy kis csengettyűvel. A csengettyűk úgy szóltak, mintha karácsony lett volna! A következő kísérletben arra kérték őket, hogy ezúttal gondoljanak öt percig a fehér medvére, és ténylegesen képzeljék maguk elé. Ismét arra kérték őket, hogy egy ötperces időtartam alatt számoljanak be a gondolataikról, és csengessenek, amikor csak megjelenik a fehér medve gondolata. A csengettyűk sokkal ritkábban szólaltak meg. A nemkívánatos gondolatok elfojtására tett kísérlet azt idézi elő, hogy a gondolatok sokkal erőteljesebben és gyakrabban bukkannak fel a tudatosságban, mint amikor előzetesen kellő figyelmet kaptak.
Kutatások kimutatták, hogy azok, akik magasabb szintű együttérzéssel rendelkeznek önmaguk iránt, lényegesen kevésbé próbálják elfojtani nemkívánatos gondolataikat és érzéseiket, mint azok, akikből hiányzik ez a készség. Sokkal inkább hajlandóak átélni nehéz érzelmeiket, és elfogadni azt, hogy érzéseik jogosak és fontosak. Ennek oka az önmagunk iránti együttérzés adta biztonságérzetben keresendő. Nincs abban semmi félelmetes, amikor érzelmi fájdalommal kell szembenéznünk, ha tudjuk, hogy a folyamatot ellenőrzésünk és irányításunk alatt tudjuk tartani, mert van hozzá eszközünk.
A pozitív megerősítés gyakorlatától eltérően, amikor megpróbáljuk meggyőzni magunkat arról, hogy minden szép és jó, még akkor is, ha ez nem így van, az önmagunk iránti együttérzés lehetővé teszi számunkra, hogy tudomásul vegyük és elfogadjuk, hogy az élet időnként tényleg szívás. Viszont nem kell a dolgokat még rosszabbá tenni, mint amilyenek. Az önmagunk iránti együttérzés kulcsa az, hogy ne tagadjuk le a szenvedést, hanem ismerjük fel, hogy teljesen rendjén való. Mindaddig semmi gond nincs az élet tökéletlenségével, amíg nem várjuk el, hogy más legyen, mint amilyen. Mivel a fájdalmas érzések elől igazából nem is lehetséges elmenekülni, legjobban tesszük, ha nyomasztó érzéseinket megtapasztaljuk úgy, ahogy a jelen pillanatban megjelennek.
Az önegyüttérzés gyakorlására kiváló eszköz a mindfulness és az EFT módszere.

Az Idő Kertje

Tanmese a hatalomról és tiszteletről
Ezeket is érdemes megnézni

Szürke hétköznapok
2020-05-23
Az ezüsttisztogató
2021-05-15