Az eső és a szikla története

Egyszer a föld, a szél és az eső egy nagy sziklával beszélgetett. A szikla így szólt:

-Erősebb vagyok, mint ti együttvéve.

Először mindhárman egyetértettek abban, hogy a szikla nagyon erős. Ám hirtelen az eső ezt mondta:

-Lehet, hogy te erős vagy, de én erőteljesebb, hatékonyabb vagyok nálad.

A többiek kinevették az esőt.

-Hogyan lehetnél te erősebb a sziklánál? Te csupán piciny vízcseppekből állsz.

Az eső erre azt felelte:

-Ha akarom, lyukat vájok a sziklába.

Mindannyian kinevették az esőt, és azt gondolták, hogy bizonyára tévhitben él.

-Csak figyeljetek és nézzetek! – mondta az eső.

És az eső elkezdett esni. Kicsiny, szabályos cseppek ütögették a sziklát. Napok teltek el, és semmi sem történt.

-Napok óta áztatod a sziklát – jegyezte meg a szél – és semmi változás. Nincs mélyedés a sziklán.

Az eső így válaszolt: – Ne aggódj! Figyelj és nézz!

Hónapok múltak el, és az eső kitartóan verdeste a sziklát. Végül, néhány év múlva a szél és a föld sikítást hallott. Odarohantak a sziklához.

-Mi a gond? – kérdezték.

-Az eső ezek alatt az évek alatt oly kitartóan esett, hogy egy gödröt formált bennem.

Bizony, az esőcseppek lyukat vájtak a sziklában.

-Hogy csináltad ezt? – kérdezték az esőt a többiek.

-Nem a szikla erőszakos kivájása, hanem a kitartó és rendszeres esőzés által képződött a bemélyedés – mondta az eső.

 

Ez a tanmese a benső spirituális fejlődésünket szemlélteti. A benső tapasztalatok nem valami hirtelen, gyors erőfeszítés eredményei. Ezek a naponta, hosszú időn át végzett türelmes és kitartó erőfeszítés eredményeként érkeznek meg. A rendszeres gyakorlással fejlődünk. Legyünk rendszeresek! Találjunk minden nap időt a meditációra! Az eredményesség itt is, mint az élet minden más területén, a rendszeresség és a kitartó gyakorlás gyümölcse.