A barát az barát …

– Milyen szép is az, ha két felesége van az embernek – áradozott egy férj a barátjának, miközben békésen üldögéltek vízipipájuk mellett a kávéházban.

Hímesnél hímesebb szavakkal dicsérte a változatosságot, valamint annak gyönyörűségét, mikor két virág annyira másképp illatozik. A másik egyre tágabbra meresztette a szemét.

– Barátomnak olyan sora lehet, akár a Paradicsomban – gondolta. – Miért ne élvezhessem én is két feleség mézének ízét, ahogyan élvezi a barátom minden éjszaka.

Nemsoká ő is vett magának második feleséget. Ám mikor a nászéjszakán meg akarta vele osztani az ágyat, az új hitves mérgesen utasította vissza:

– Engem hagyjál aludni, és bújj csak szépen az első feleséged mellé. Nem leszek harmadik kerék a kocsihoz. Vagy én kellek neked, vagy a másik.

A férj vigaszt keresendő, ment volna az első feleségéhez. De mikor be akart bújni mellé az ágyba, ez is pörölni kezdett:

– Velem ugyan nem hálsz többet! Ha másik feleséget vettél magadnak, mert én már nem vagyok elég jó, akkor eridj szépen őhozzá.

A férjnek nem volt más választása, távozni kényszerült saját házából, és a közeli mecsetbe ment, hogy ott találjon pihenőhelyet magának. Ahogy imádkozó tartásban megpróbált elaludni, zörgést hallott maga mögött. Igen elámult, mert a jövevény nem más volt, mint jó barátja, aki olyan lelkendezve mesét neki arról, hogy milyen öröm is két feleséggel élni.

– Hát te meg minek jössz ilyenkor ide? – kérdezte csodálkozva.

– A feleségeim nem eresztenek maguk mellé! Hosszú hetek óta így van ez már.

– De akkor miért mondtad nekem azt, hogy nincs szebb dolog, mint két feleséggel élni együtt?

Erre barátja röstelkedve válaszolt:

– Olyan egyedül éreztem magam ebben a mecsetben, és szerettem volna, ha itt van velem egy barátom is.