A Nő

Amikor Isten megteremtette a NŐT, rengeteget munkálkodott rajta…

Mikor az utolsó simításokat végezte, egy Angyal jelent meg nála, s feltette a kérdést:

– Miért szánsz ilyen sok időt Rá?

Így Isten:

– Láttad mind azt a sok különleges sajátosságot és tulajdonságot, melyeket meg kellett alkotnom, hogy megformálhassam, hogy megteremthessem Őt?

Tudod, a Nő mindig, bármelyféle szituációban helyt fog tudni állni, képes lesz minden egyes gyermeket egyazon időben megölelni, képes lesz olyan ölelést adni, mely gyógyítani tud bármit – a sebes térdtől az összetört szívig. S ezt mind a két puszta kezével. Ellátja és meggyógyítja magát, mikor beteg lesz, de még úgy is képes lesz lelkiismeretesen és kitartóan végigcsinálni az egész napot.

 

Az Angyal mélységesen le volt nyűgözve:

– És mindehhez csak két kéz?!… Lehetetlen! S akkor ez itt a már kész modell?

Az Angyal közelebb lépett és óvatosan megérintette a nőt.

– De Uram, hisz olyan puhának és lágynak alkottad meg!

– Valóban puha és lágy, – mondta Isten. – De e mellé hihetetlen erőssé tettem őt. Nem is tudnád elképzelni, mennyi mindent fog tudni elviselni és mennyi mindennel lesz képes győztesen megbirkózni.

– Tudni fog gondolkodni is? – kérdezte kíváncsian az angyal.

– Nem csak hogy gondolkodni, de okosan következtetni és tapintatosan érvelni is.

Az Angyal ezt követően megérintette a Nő arcát…

– Uram, úgy néz ki, hogy az alkotásod itt valamiképp szivárog! Túl sok terhet tettél bele!

– Nem szivárog…ezek csupán könnyek – magyarázta Isten.

– Könnyek? Hát azok meg mire jók? – kérdezte az Angyal, félrebillentve a fejét.

– A könny a kifejező ereje lesz a bánatának, a kétségeinek, a szeretetének, a fájdalmának, a büszkeségének, s a hálaérzetének.

 

Ez felettébb nagy befolyást gyakorolt az Angyalra és a következőt mondta:

– Jó Uram, te egy zseni vagy! Csakugyan mindenre gondoltál, minden apró részletre. A nő valóban nagyon bámulatos és csodálatra méltó lesz!

– Tényleg igazán az lesz! – értett egyet Isten. Olyan erőt hordoz majd magában, amely ámulatba ejt minden férfit. Hisz képes lesz túllendülni a kétségeken, képes lesz nehezebbnél nehezebb terhetek is kibírni, miközben továbbra is szüntelenül hordozza magában a tiszta szeretetet és boldogságot. Mosolyogni fog, mikor úgy érzi, legszívesebben ordítana. Énekelni fog, mikor inkább sírna. És sírni fog, mikor boldog, s nevetni fog, mikor fél. Végül, küzdeni fog mindazért, amiben hisz. A szeretete mindig minden körülmények között feltétel nélküli lesz, s habár lesz alkalom, mikor összetörik a szívét, bámulatra és tiszteletre méltó bátorsággal meg fogja újra találni a módját, hogy meggyógyítsa önmagát.

 

Végezetül az Angyal már csak ennyit kérdezett:

– Tehát ő egy tökéletes teremtés?

Isten a következőképp válaszolt:

– Voltaképpen igen! De félő, hogy a nehéz időszakokban hajlamos lesz kezdetben elfelejteni, milyen leírhatatlanul értékes és erős is Ő valójában… Ámde ezekben az időszakokban, ott leszek mellette Én.