Mi a szeretet?

Az osztályteremben több gyerek ült, amikor az egyikük megkérdezte a tanárt.

– Tanárnő, mi a szeretet?

A tanárnő úgy érezte, hogy a gyermek olyan választ érdemel, amely megfelel az általa feltett intelligens kérdésnek.

Mivel már éppen kicsengettek és szünet volt, megkért minden tanulót, hogy járják körbe az iskola udvarát,

és hozzák be magukkal azt, ami a legjobban éreztette bennük a szeretet érzését.

A gyerekek sietve távoztak, amikor visszatértek a tanárnő azt mondta.

– Szeretném ha mindenki megmutatná, mit hozott?

Az első gyerek azt mondta:

– Hoztam ezt a virágot, hát nem gyönyörű?

A második gyermek azt mondta:

– Én ezt a pillangót hoztam. Nézzétek, milyen színes a szárnya , be fogom tenni a gyűjteményembe.

A harmadik gyerek így válaszolt :

– Elhoztam ezt a kismadarat. A testvérével együtt kiesett a fészekből. Hát nem aranyos?

Így válaszoltak a gyerekek.

 

Amikor a beszélgetés véget ért, a tanárnő észrevette hogy egy gyerek egész idő alatt csendben maradt.

Piros volt az arca, zavarban volt mert nem hozott semmit.

A tanárnő odafordult hozzá, és megkérdezte:

– Hát te miért nem hoztál semmit?

A gyermek félénken válaszolt:

– Sajnálom, tanárnő.

Láttam a virágot, éreztem az illatát. Gondoltam, hogy letépem, de inkább meghagytam, hogy tovább tartson az illata.

Láttam a pillangót is gyönyörű színes. Olyan boldognak tűnt, hogy nem volt bátorságom bezárni.

Láttam a levelek között fekvő kismadarat is, de ahogy felnéztem a fára észrevettem az anyja szomorú tekintetét és inkább visszatettem a fészkébe.

Így tanárnő magammal hozom a virág illatát, a pillangó szabadságérzetét és a hálát amit a madár anyjának szeméből éreztem.

– Hogyan mutassam meg, hogy mit hoztam?

A tanárnő megköszönte a gyereknek és jelesre értékelte, mert ő volt az egyetlen aki felismerte,

hogy szeretetet csak a szívünkben tudunk hozni.