Édesanyámnak

Valahol egy másik térben,

Egy távoli messzeségben

A nagy útra készen álltam,

Szívem döntésére vártam.

Lenéztem a Földre félve,

Kerestem lélekben mérve

A hozzám illő nagyságot,

A rám vágyó anyaságot.

 

Megjelent egy fénylő lélek,

Ő a nekem való? Félek!

Hatalmas a lelke, s szíve

Égő, szeretettel telve.

Összekapcsolódott lelkünk,

Egy ritmust dobogott szívünk.

Éreztem a felkészült nőt.

Istenem, választhatom Őt?

 

Kiválasztottalak Téged.

Lettem szeretetből véred.

Öledbe születtem, s féltőn

Két karodba zártál védőn.

Szeretetburokba zártál,

Éreztem, hogy engem vártál.

Kettőnk léte ott eggyé vált,

Gyermeket kaptál s én anyát.

 

Teltek az évek, felnőttem,

Kicsi gyermekből nő lettem.

Te nem engedted el kezem,

Mondd, nehéz volt az út velem?

Láttál a magasban szállva

S félelemtől kővé válva.

Adtam fájdalmat és szépet,

Lelkednek börtönt és Édent.

 

Voltunk s leszünk még fent és lent,

De szívünk legmélyén, ott bent

Semmi nem változik, örök,

Forgathatnak szédítő körök.

Részed vagyok, egy belőled,

Nem szakíthatnak el tőled.

Magas szárnyalás, mély vermek,

Mi maradunk anya s gyermek.

 

(Muresan Melinda – Kiválasztottalak)