Történet a barátság padjáról

Tegnap meglátogattam a fiam iskoláját.

Láttam egy szivárvány színű padot az udvaron. Megkérdeztem, hogy ez az egyetlen hely, ahova le lehet ülni?

És azt mondta nekem:

– Nem, az a barátok padja. Amikor valaki magányos, vagy nem talál játszótársat, oda ül, és mások meghívják, hogy játsszanak vele.

Mondtam neki, hogy szerintem ez nagyszerű, és megkérdeztem, hogy ő maga használta-e?

Azt mondta:

– Igen, év elején, amikor új voltam itt. Ott ültem és egy másik diák jött, elhívott játszani. Ez boldoggá tett engem. És most ha látok valakit ott ülni, én is elhívom játszani.