Szendvics

Egy munkahelyen egy fiatal kolléga arra lett figyelmes, hogy az idősebb szakinak a szendvicsébe mindennap beleharap valaki.
– Sanyi bácsi, ki harap bele minden nap az ételbe, amit hoz? – kérdezte, kis megvetéssel a hangjában.
– Amikor megismertem a feleségem, nagyon szegények voltunk, és mondtam neki, szégyellem, hogy csak sima kenyeret tudok az asztalra tenni. Beleharapott, és azt mondta, hogy ha az ember valaki olyannal osztja meg az ételt, akit szeret, akkor annak sokkal jobb lesz az íze. Egymásra néztünk, és úgy éreztük, hogy valami eloldhatatlan kapocs kötött össze minket. Azóta, ha nem együtt eszünk, beleharap a szendvicsembe, jelezvén, hogy még mindig fontos vagyok neki, és ugyanúgy szeret, mint akkor, amikor megismertük egymást…
A fiatal srác csendben ette tovább az ételét, és arra gondolt, hogy jó lenne, ha egyszer őt is szeretné ennyire valaki…
Mert a szeretet csodát tesz a legegyszerűbb étellel is…