Az Idő Kertje

Valahol a hegyek között, egy csendes völgy mélyén, élt egy idős kertész, akit mindenki csak Mesternek hívott. A kertje híres volt messze földön: színes virágok, roskadozó gyümölcsfák, és halkan csobogó patak díszítette. A hely titka azonban nem a természeti adottságokban rejlett, hanem abban a bölcsességben, amivel a Mester gondozta a kertet.

Egy napon fiatal tanítvány érkezett hozzá, aki azt kérte:

– Mester, taníts meg arra, hogyan élhetek boldogabb, teljesebb életet az új évben!

A Mester elmosolyodott, és így szólt:

– Gyere velem a kertbe, ott mindent megtanítok, amit tudnod kell.

A tanítvány lelkesen követte a Mestert, aki először a rózsákhoz vezette őt.

– Nézd ezeket a rózsákat! Minden évben újra és újra kivirágoznak, de ehhez gondozásra van szükségük. Vágd le a száraz ágakat, hogy helyet adj az újnak!

A tanítvány neki is látott, és a munka végeztével a rózsák frissebbnek, élőbbnek tűntek.

Ezután a gyümölcsösbe mentek.

– Látod ezeket a fákat? Évről évre termést hoznak, de csak akkor, ha időben megmetszük az ágakat, és tápláljuk a földet. Az életünk is ilyen: ha nem távolítjuk el a haszontalan szokásokat, nem lesz hely az új növekedésnek.

Végül a patakhoz érkeztek, amely tiszta, friss vízzel árasztotta el a kertet.

– A patak folyamatosan folyik, mert nem zárja el semmi. Az életben is így kell áramoltatnunk a szeretetet, az örömet, és a hálát. Ha túl sokat halmozunk fel, a víz megáll, és pangóvá válik.

A tanítvány mélyen elgondolkodott a hallottakon, és megkérdezte:

– És mi a legfontosabb tanulság, Mester?

A Mester mosolyogva válaszolt:

– Az új év olyan, mint egy üres kert. Rajtad áll, hogy mit ültetsz bele. Az időt nem tudod megállítani, de az életed kertjét minden nap gondozhatod. Engedd el a régit, adj helyet az újnak, és öntözd meg a lelked szeretettel.

A tanítvány hálás szívvel tért haza, és az új év minden napját a kert gondozásának szentelte – nemcsak a sajátját, hanem másokét is.

Tanulság: Az új év lehetőség arra, hogy elengedjük a múlt terheit, helyet adjunk az új kezdeteknek, és gondosan ápoljuk mindazt, ami igazán fontos az életünkben: a szeretetet, a kapcsolatokat, békét, a hitet, családi összetartozást, és minden apró örömet.