Boldogság
2018-10-22
– Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom, meg az anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.
– Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? – kérdezte a Mester.
– Esküszöm, bármit megteszek.
– Jól van. Hány állatotok van?
– Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.
– Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.
A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.
– Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
– Menj haza – mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.
Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.
– Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!
Egyik kedvenc íróm, Anthony de Mello így foglalta össze, mit is jelent a boldogság.
Ennyit.
Egyszerűen elérhető. Nem kell hajszolni, ott van bennünk.
A boldogságot az adja, ha csak arra gondolunk, ami megadatott nekünk. Annak örülünk, ami van.
Nem rágódunk a múlton, nem merengünk a jövőn. A múltat megváltoztatni már úgysem lehet, a jövő pedig ki tudja mit hoz.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne tűzzünk ki célokat, ne tervezzünk. Ez „csak” annyit jelent, hogy a mostban éljünk. Élvezzük a pillanatot, lássuk meg mindenben a jót, a szépet, a szerethetőt, a csodát.
Ez a boldogság. Szerintem. Ha engem kérdeztek.
Legújabb
Tízmilliószoros nap
Ezeket is érdemes megnézni
Vicces. Vagy mégsem?
Meg kéne tanulnunk magunkat szeretni