A pillanatok

A pillanatok édes megélése nyújtja a szépet,
amikor nem akarod tovaűzni azt a képet,
amivel boldoggá tett az élet.
Milyen kevés ilyen pillanat van,
és hányan nem veszik észre hogy ott van.
Vágynak valami másra, valami szebbre,
és űzik a szépet egyre messzebbre.
Meg kéne hogy álljon néha a világ órája
és mint a vándor, támaszkodjon a botjára,
hogy lelassulhasson az élet.
Akkor talán mindenki meglátná a szépet.
Hallaná a rigót énekelni,
és engedné az álmot lassan felébredni.
Engedné hogy minden valósággá váljon,
Így talán nyugalom lehetne az emberi világon.

Léria Dipán