A lélek imája

Mindenki lelkében létezik egy ima,

Mit nem kell könyvből tanulnia.

Elég ha a csendben némán elmerül

S a szavak előtörnek oly rendületlenül.

 

Mik aztán maguktól mondatokká válnak,

Részesei lesznek egy szív dobbanásnak.

S lassan átjárják az egész lényed,

Érzed ugye, ahogy megroggyan a térded?

 

A kezed is önkénytelen összekulcsolod,

Ne bánd, ha imádat némán ordítod.

S ha könnyes már a szemed, mivel nézel az égre,

Esendő vagy Ember, nincs, kinek nincs vétke.

 

Imádkozz hát a magad Istenéhez,

Bűneid bocsánatára, tán ez is elég lesz.

S a hited, ne veszítsd el soha,

Egy életed van, bár a sors néha mostoha.

 

Cipeld hát, még ha nehéz is kereszted,

Utad végén megtudod, miért kellett így tenned.

Addig imádkozz, mert létezik egy ima,

Mit a léleknek nem kell, könyvből tanulnia…

 

Hajdu Sára