Lélek

Lelkem sem élő, se nem holt,
Mindig az Isten része volt!
Mindig az Isten része lesz,
A testem rajta csak a mez,

Amit épp csak magára kapott
Magához ölelve az anyagot
Hogy táncában megforgassa,
Míg Karmája gyümölcsét aratja.

Tudás és nem tudás határán
Régi tetteimnek árán
Formálva anyagból, s lélekből
Kértem el létemet a menyből,

Hogy végigjárva életem
Döbbenjek rá, hogy létezem!

 Schönek Zoltán