Tanulni való
Apámnak méhei vannak. Ma elmentem a házához, és megmutatta az összes mézet, amit a kaptárakból pergetett. Levette a fedelét egy ötliteres mézzel teli vödörről, és a méz tetején 3 kis méhecske volt, küzdöttek az életükért. Ragacsos méz borította testüket és szinte már megfulladtak. Megkérdeztem apám, hogy segíthetünk-e nekik, de azt mondta, hogy biztos benne, hogy ezt már nem élik túl, ők lesznek a mézgyűjtés áldozatai.
Újra megkérdeztem, hogy legalább gyorsan ki tudjuk-e hozni és megölni őket, végül is ő volt az, aki megtanított arra, hogy egy szenvedő állatot (vagy bogarat) szabadítsak meg a nyomorúságából. Végül feladta és kiszedte a méheket a vödörből. Betette őket egy üres joghurtos dobozba, és a műanyag edényt a szabadba kitette a kertbe.
Mivel megzavarta a kaptárt a korábbi mézgyűjtéssel, méhek repkedtek odakint.
A három kis méhecskét végül a konténerbe raktuk egy padra és sorsukra hagytuk őket.
Apám egy kicsit később kihívott, hogy megmutassa, mi történik. Ezt a három kis méhecskét körülvette a rengeteg dolgozó nőstény méhecske (az összes méh nőstény), és tisztították a ragacsos, majdnem halott méheket, segítve őket, hogy az összes mézet levegyék a testükről. Nem sokkal később jöttünk vissza, és már csak egy kis méhecske maradt a konténerben. Még mindig a nővérei ápolták, tisztogatták.
Amikor eljött az ideje, hogy hazafelé induljak, utoljára még leellenőriztük a konténert és láttuk, hogy mindhárom méhet eléggé letisztították ahhoz, hogy elrepüljenek, és a konténer már teljesen üres volt.
Az a három kis méh azért élt, mert család és barátok vették körül őket, akik nem mondtak le róluk, családtagok és barátok, akik nem hagyták, hogy saját ragadósságukba fulladjanak, és elhatározták, hogy segítenek addig, amíg az utolsó kis méhecske is szabadon távozhat.
Mindannyian tanulhatnánk egy-két dolgot ezektől a méhektől.
Fiamnak
