Árvácska

Egy király egy napon kiment a kertjébe, ahol hervadt virágokat és haldokló fákat, bokrokat talált. A tölgy azt mondta, azért pusztul el, mert nem nőhet olyan nagyra, mint a fenyő. Amikor a király odafordult a fenyőhöz, az meg azért lógatta az orrát, mert nem nőhettek rajta szőlőfürtök, mint a szőlőtőn. A szőlőtő azért rúgta az utolsókat, mert nem virágozhatott úgy, mint a rózsa. Végül talált a király egy növénykét, ami virágzott, és olyan üde volt, mint máskor: a vad árvácska. Kérdésére a következő választ kapta:
– Számomra világos volt, hogy árvácskát szerettél volna, amikor engem elültettél. Ha tölgyet, szőlőt vagy rózsát akartál volna, akkor azt ültettél volna. Ezért azt gondoltam, mivel úgysem lehetek más, mint ami vagyok, megpróbálok minden erőmmel önmagam lenni.