Falfeliratok, avagy a korlátozó hiedelmeink, hiteink

Valamennyien a Lehetőségek Palotájában élünk.

Ez egy folyamatosan táguló, növekvő építmény – tele csodálatos, gyönyörű szobákkal, melléképületekkel, melyek mind örömmel, újabb és újabb eredményekkel, teljesítményekkel vannak teli. Ezek a termek bárki előtt nyitva állnak, bár legtöbbünk csak egyet-egyet keres fel közülük. Nem arról van szó, hogy ezek a termek el lennének zárva előlünk. Ennek épp az ellenkezője igaz! Ez a palota, minden egyes termével a születésünknél fogva megillet bennünket. Inkább arról van szó, hogy mi magunk döntünk úgy, hogy csak azokba a szobákba megyünk be, ahol kényelmesen érezzük magunkat. Valahogy úgy érezzük, hogy semmi helyünk azokban a hatalmas, fényűző termekben. Ezek gazdagabb, kiváltságosabb, tehetségesebb emberek számára épültek. Mi inkább itt maradunk, ahol tudjuk, hogy mire számíthatunk (kényelmi zóna), és nem merészkedünk az általunk kiválasztott szoba falain túlra (korlátok, korlátozó hiedelmek). Miért nem? Azért, mert az amit megtehetünk, és az amit nem tehetünk meg, nagy betűkkel fel van vésve a szobánk  falára, és mi azt hisszük, hogy ez az írás a valóság, tehát engedelmeskedünk neki. Jövedelmünk is ezeket a korlátozó hiedelmeket tükrözi. Az is, hogy mit gondolunk saját magunkról, hogy mennyire értékeljük saját magunkat. Az az igazság, hogy szinte nincs is olyan része lényünknek, melyet ne befolyásolna az, hogy mi van felírva azokra a falakra.

Persze, ez az írás a falon nem más, mint a fejünkben zajló állandó monológ metafórája. Ez magában foglalja mindazokat a viselkedésformákat, véleményeket,  és hiedelmeket, amelyeket az évek folyamán felhalmoztunk. Ezeknek legnagyobb része másodkézből, harmadkézből, ki tudja hányadkézből származó hitek, korlátozó hiedelmek, melyeket szüleink, nagyszüleink, tanáraink, edzőink, vallásunk, barátaink, ismerőseink, könyvek, TV műsorok, és egyéb „szaktekintélyek” vagy hatalmi figurák végtelen sora hagyott ránk. Ha alaposan szemügyre vesszük őket (ami ennek az írássorozatnak az egyik fő célja), akkor hamarosan rájövünk arra, hogy tulajdonképpen ezeknek a hiedelmeknek túlnyomó része nevetségesen abszurd. És mégis – úgy tűnik – ezek a hiedelmek azok, amelyek akadályozzák az előrehaladásunkat!

Valamennyiünknek más és más üzenetek íródtak a falára. Ezért van az, hogy kívülről szemlélve úgy tűnhet, mintha különböző embereknek különböző korlátai lennének. A te korlátaid azért mások, mint az enyémek, mert az én palotám kis kuckójának falára írt „igazságok” másképp hangzanak, mint a te palotád pinceszobájának falára írt „igazság”. De a valódi igazság az, hogy ezek az „igazságok” egyáltalán nem igazak! Ezek csak irányelvek, útmutatók, amelyeket azért fogadtunk el, hogy könnyebben megbirkózzunk életünk kihívásaival, és legtöbbüknek az ég világon semmi valóságtartalmuk nincs. Ezek csupán mások által ránk hagyott irományok a szobánk falán, és mi olyan hűségesen engedelmeskedtünk nekik egész eddigi éltünkben, mintha valóságos igazságokat közölnének. De nem szükségszerű, hogy ez így legyen.

Ez az eszmefuttatás eljuttat ahhoz az életbevágóan fontos alapgondolathoz, amelyre a Lehetőségek Palotájának egész koncepciója épült, s amely megerősíti az összes feltevést, amelyet  ebben a cikksorozatban megvizsgálunk. Tulajdonképpen a szemhéjad belsejére kéne tetoválni, hogy valahányszor pislogsz, mindig lásd magad előtt. Igazsága tagadhatatlan, mégis annyira finom, megfoghatatlan, hogy általában hajlunk arra, hogy ne vegyünk tudomást róla. Így hangzik:

„Folyamatosan konzultálunk a falfeliratainkkal.”

Ezek a feliratok legfontosabb tanácsadóink, és egész nap újra és újra hozzájuk fordulunk eligazításért. És miért is ne tennénk? Hiszen itt találunk információt az összes „hogyan”-ra vonatkozóan. Megmondják, hogy mit tudunk megtenni, és mi az amire képtelenek vagyunk, épp úgy, ahogy azt is tudatják velünk, hogy mi az amit meg kellene, vagy nem lenne szabad megtennünk. Előírják, hogy melyek a kötelességeink, és mi az, ami tilos, illetve meghatározzák a játékszabályokat. Ide van felírva a szerintünk megfelelő viselkedés, és a mi saját személyes verziónk is a Jó és a Rossz értelméről ebben a világban. Ez az írás tartalmazza (elő)ítéleteinket, a sikereinket, és a kudarcainkat. Minden ott van – minden amit mi igazságnak vélünk – nagy betűkkel felírva a falra.

Vegyünk egy példát: a levest például azért esszük kanállal és nem villával, mert a belső adatbázisunk (a falainkon az írás) ezt tanácsolja. Tudom, hogy ez eléggé megfoghatatlan, de gondolj úgy a folyamatra, hogy felmerül valakiben a kérdés: „Hogyan egyem ezt a levest?” és a falakon lévő írásról leolvassa: „Kanállal.” Ugyanez az automatikus, teljesen tudattalan folyamat súgja meg nekünk, hogy bizonyos alkalmakkor  farmernadrág, míg máskor a szmoking, vagy az estélyi ruha viselése helyénvaló. A nap minden percében, szakadatlanul ellenőrizzük azt, hogy mi van írva a falunkra. Ez jelenti számunkra az igazságot.

Bármi legyen is a problémánk, a falfeliratainkhoz fordulunk tanácsért. Ezek a szavak mondják meg, hogy milyen lehetőségeink vannak, és azt is, hogy mik a korlátaink. Gyakran előfordul, hogy ellentmondanak egymásnak. Anyagi lehetőségeinkkel kapcsolatban például lehet, hogy ilyen üzenetet kapunk: ”Ez itt Amerika, a lehetőségek országa! Gyerünk, vágj bele!” Ugyanakkor ezt is mondhatják:

„Te ehhez még túl fiatal (már túl öreg) vagy.”

„Ehhez nincs megfelelő képzettséged.”

„Mivel nőnek születtél, eleve korlátozottak a lehetőségeid”

„Kisebbségi csoporthoz tartozol – majd pont te kellesz nekik!”

„Azok, akik túl sokat kockáztatnak, végül mind a híd alatt kötnek ki.”

„Csak azok juthatnak előbbre, akiknek jó kapcsolataik vannak.”

„A gazdag emberek mind csalók.”

Persze a korlátozó hiedelmeknek ezt a képzeletbeli listáját a végtelenségig lehetne folytatni. Felismered valamelyiket? Ezek közül melyik van a te faladra felírva? Ha ezek közül bármelyiket igaznak tartod, vagy számodra igaznak tűnik, akkor szerintem magadévá tettél egy számodra költséges hiedelmet, melynek nem kéne a faladon szerepelnie.

A pénz természettől fogva se nem jó, se nem rossz, csupán az energia egy formája. Lehet fegyverekre és háborúkra költeni, és ezzel pusztítást és szenvedést okozni, vagy pedig fel lehet használni arra, hogy segítségével a világ eldugott részeibe szeretet áramoljon. Felállíthatjuk saját egyéni belső korlátainkat ellene, vagy megengedhetjük, hogy szabadon áramoljon a bőség életünkbe velünk született jogunk alapján.  Azt, hogy mit teszünk a pénzzel, a falunkra ezzel kapcsolatban felírt „lehet” és „nem lehet” kategóriák szabályozzák.

Egyszer majd eljön az az idő, amikor az EFT-t széleskörűen használják majd az üzleti életben, a sportban, az oktatásban éppen úgy, mint a lelki, spirituális fejlődés elősegítésére, vagy bármilyen más területen, ahol kimagasló emberi vívmányokkal találkozunk.  Ez elkerülhetetlen. Ennek megfelelően a ma gyógyítóinak ki kell terjeszteniük látóhatárukat. Ki kell lépniük a kis szobából, és be kell járniuk Lehetőségeik Palotáját, hiszen míg együtt dolgoznak klienseikkel, a saját érzelmi szabadságuk is egyre tágul, és ezzel újabb és újabb szobákat vesznek birtokukba. Lelki szemeimmel már látom azt az időt, amikor a gyakorlott gyógyító kliensét a  kazamatákból egyenesen a palota toronyszobájába viszi fel, sőt még azon is túlra! Azt is látom, hogy a gyógyító saját példájával mutatja az utat. Amint mi magunk egyre magasabb szinteken teremtjük meg életünkben a bőséget, a boldogságot és az érzelmi szabadságot, úgy tudjuk egyre hatékonyabban megtanítani azt másoknak is.

Hogy hogyan tehetjük ezt meg? Ez ennek a sorozatnak a témája. A többit legközelebb!

Szeretettel: Gary Craig

P.S.: Rájössz majd, hogy amit a falaidon látsz, az nem kőbe vésett, maradandó írás. Örömmel jelentem, hogy csak krétával íródott. EFT-vel kitörölheted az írást, és azzal helyettesítheted, ami jobban szolgálja életedet. Majd meglátod magad is.