Eső, napsütés – azaz a boldogsághoz vezető út

Élt egyszer egy öregasszony, aki folyton-folyvást sírt. Nagyobbik lánya egy esernyőárus felesége volt, a kisebbik lánya pedig egy tésztaárusé. Napsütésben így sopánkodott:

– Jaj, ne! Milyen gyönyörű, napsütéses idő van! Így senki sem fog esernyőt venni. Mi lesz, ha be kell zárni az esernyőboltot?

Ezektől az aggodalmaktól elszomorodott, és sírva fakadt. Amikor pedig eleredt az eső, a kisebbik lánya miatt sírt. Azt gondolta:

-Jaj, ne! A kisebbik lányom egy tésztaárus felesége. A tésztát csak a napon lehet szárítani. Ha esik az eső, nem készül el a tészta. Mit tehetnénk?

Akár sütött a nap, akár esett az eső, az asszony sajnálta valamelyik lányát, ezért aztán minden napját szomorúságban élte. Szomszédai sem tudták megvigasztalni, és elnevezték „síró asszonynak”.

Ez az asszony találkozott egyszer egy szerzetessel. A szerzetest nagyon érdekelte, miért sír mindig az asszony. Az asszony elmesélte neki nagy bánatát. A szerzetes kedvesen rámosolygott, és így szólt:

– Ne aggódj, anyó! Megmutatom neked a boldogsághoz vezető utat, nem kell többé szomorkodnod.

Ezzel felkeltette a síró asszony kíváncsiságát, aki azonnal faggatni kezdte a szerzetest arról, mit kell tennie. A mester így felelt:

– Nagyon egyszerű. Tekints másként a dolgokra! Napsütéses időben ne arra gondolj, hogy a nagyobbik lányod nem tudja eladni az ernyőit, hanem arra, hogy a kisebbik lányod meg tudja szárítani a tésztát. Ha igazán erősen süt a nap, akkor jó sok tésztát tud készíteni, és jól fog menni a boltja. Esős napokon pedig a nagyobbik lányod ernyőüzletére gondolj. Esőben mindenki esernyőt szeretne, így rengeteg ernyőt el tud adni, és az üzlet virágozni fog.

Az öregasszony meglátta a fényt. Betartotta, amit a szerzetes tanácsolt . Egy idő után abbahagyta a sírást, és mindennap mosolygott. És ezután a szomszédok úgy nevezték: „a mosolygós asszony”.

kínai tanmese