És Isten azt mondta: nem
Henri Viscandi: A meghallgatott imádság
Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet,
De Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeségemet nem Ő veszi el,
Hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istentől, hogy a fogyatékos gyermekem legyen egészséges,
De Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges,
A teste csak átmenet.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet,
De Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke,
Nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem boldogságot,
De Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja – a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a fájdalomtól,
De Ő azt mondta: nem.
A szenvedés eltávolít a világ dolgaitól, és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istent, adjon lelki fejlődést,
De Ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom,
De hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni,
Úgy, ahogyan Ő szeret engem.
Erre azt felelte: látom, már kezded érteni.
Kértem erőt…
És Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet…
És Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot…
És Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem, adjon szeretetet…
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet…
És Isten adott lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam,
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
Az imáim meghallgatásra leltek.
Isten tenyerén ébredtem
