A kisfiú meg az üres virágcserép

Az őszintesége majd gyorsan ki is derül,
ha furfangos ötlete bejön, sikerül.
Mert a hazugságot ő bizony megtudja,
a sok kis virágcserép neki elárulja…

Szolgáinak a király magvakat osztott ki,
fiúknak, lányoknak szép virágot nevelni.
„Ki legszebb virágot növeszti belőle nekem,
ígérem, ő lesz az én fogadott gyermekem!”

„Minden gyerek becsületes, őszinte legyen,
és a kapott magokból virágot neveljen!”
A sok nebuló buzgón, lázasan igyekezett,
magvakból cserepekbe szép virágot keltett.

A gyermeksereg keble büszkeségtől dagadt,
mert a sok magocska már virágra fakadt.
Egy fiúcska nagyon szomorú – bánatos lett,
virága nem csírázott, még csak ki sem kelt!

Anyja tanácsára új, jobb földbe ültette,
várta az eredményt, de örömét nem lelte.
Teltek a napok, hetek, mégsem fejlődtek,
mit szól majd a király, gyerekek s felnőttek?

Felvirradt a nagy nap, a király most elindult,
sok-sok gyerek a virággal az utcára tódult.
Cserepekben szebbnél szebb ékesen virult,
feléjük a király elismeréssel mégsem indult.

Rosszkedvvel ment tovább, nem örült sikerüknek,
egyszer csak meglátta, egy fiúcska búsan pityergett.
Neki nem sikerült, szívére nagy szomorúság borult,
mert az ő virágcserepében most semmi sem virult…

Amint ott álldogált a fiú, csüggedten az utcán,
végre mosoly derült föl nagy bölcs király arcán.
Miért sírsz gyermek? Mi történt a te virágoddal?
Kérdezte meg tőle tettetett kíváncsisággal…

Ekkor a gyermek szipogva bánatát elmondta:
Ő mindent megpróbált, de a sikert hiába várta.
A magot gondosan locsolta, még át is ültette,
mégsem nőtt virág, valami figyelmét elkerülte.

A király őt felkapta, örömmel, boldogan kiáltotta:
„Itt van ő, kit gyermekemmé most örökbe fogadok,
vállalta a kockázatot, őszinte volt, és nem hazudott.
Mindenki főtt magokat kapott, ki sem csírázhatott!”

„Hazug ember, gyermek, elém soha ne álljon!
Tőlem elismerést, segítséget, jó szót sose várjon!
Fontos – gyermekem becsületes, igaz szavú legyen,
az ország érdeke, hogy ő mindig csakis jót tegyen.”

Farkas Anna