A sas és a baromfiudvar

Egy férfi fogott egy fiatal sast, hazavitte és betette a baromfiudvarába a tyúkjai, kacsái és pulykakakasai közé. Öt évvel később a férfit meglátogatta egy természetismerő férfi. Amikor együtt végigmentek a kerten, a vendég azt mondta:

– Az a madár nem tyúk. Az egy sas!

– Igen – mondta a férfi -, így igaz, de tyúknak neveltem. Most tyúk, még ha három méter szélesek is a szárnyai.

– Nem – mondta a másik -, még mindig sas szíve dobog benne, amely még fel fogja röpíteni a fellegekbe!

– Képtelenség – mondta a férfi -, most tyúktápon él és sosem fog repülni!

Elhatározták, hogy tesznek egy próbát. A természetismerő férfi fogta a sast, felemelte a magasba, és szívhez szólóan azt mondta neki: – Te, aki sas vagy, aki az égé vagy, nem ezé a földé: tárd szét a szárnyaidat és repülj!

A sas csak ült a férfi kinyújtott öklén és körülnézett. Látta, ahogy mögötte a tyúkok csipegetik a magjaikat, és leugrott hozzájuk.

A férfi azt mondta: – Mondtam, hogy tyúk lett!
– Nem, nem – vágta rá a másik -, ő sas. Próbáljuk meg még egyszer.

Másnap felment a sassal a háztetőre, felemelte az állatot és azt mondta: – Sas, tárd szét a szárnyaidat és repülj!

De amikor a sas megpillantotta a kapirgáló tyúkokat az udvaron, megint csak leugrott hozzájuk, és kapirgálni kezdett velük.

– Hadd próbáljam meg még egyszer utoljára! – kérte a férfi.

Másnap korán reggel felkelt, fogta a sast, és elvitte messze a háztól, egy magas hegy lábához. Épp akkor kelt fel a nap, és bearanyozta a hegy csúcsait. Minden sziklabérc felragyogott a csodás reggel fényében. A férfi felemelte a sast, és azt mondta neki: Te sas vagy! Tárd szét a szárnyaidat és repülj!

A sas körülnézett. Megremegett, mintha új élet töltötte volna el – de nem repült el. Ám amikor a természetismerő férfi úgy tartotta, hogy egyenesen a napba nézhessen, a madár hirtelen szétterjesztette hatalmas szárnyait, egy sas rikoltásával felemelkedett a levegőbe, egyre magasabbra és magasabbra repült, és soha többé nem tért vissza a baromfiudvarba.