A három aranyszobrocska

Élt hajdanán egy király, aki próbára akarta tenni a szomszédos birodalom királyának eszét és éleslátását, no meg alattvalóinak találékonyságát, ezért elküldött neki három aranyszobrocskát. A három szobor alakra is, súlyra is pontosan egyforma volt, ám mégis mind a háromnak más volt az értéke, szólt az üzenet. S a király találja ki, hogy melyik a három szobor közül a legértékesebb.

A király és udvarnépe szemügyre vették a szobrokat, de a legcsekélyebb különbséget sem tudták felfedezni. A szobrok között nincs különbség – állapították meg a birodalom legbölcsebbjei, és ítéletükért tűzbe mentek volna. A király elkomorult: micsoda szégyen lesz, hogy országában nincs senki olyan megvilágosult elme, aki rá tudna jönni a szobrok értékének különbségére. Pedig egész országa egy emberként fáradozott a feladat megoldásán.

Mikor már-már feladták a reményt, jelentkezett egy fiatal lány. Ő bizony megtalálja a különbséget, mondta, ha megvizsgálhatja azokat a szobrokat. A király a palotájába rendelte az ifjú hölgyet, és elébe hozatta az aranyszobrokat. A leány töviről hegyire megvizsgálta mindegyiket. Végül is megállapította, hogy mind a három szobor fülében van egy parányi lyuk. Próbaképp bedugott a lyukakba egy vékony ezüstszálat. És csakugyan: az első szobornak a száján jött ki újra az ezüstszál, a másodiknak a másik fülén, a harmadiknak pedig a mellkasánál. A leány töprengett egy keveset, majd a királyhoz fordult:

– Felség! – mondta – Úgy hiszem, a rejtvény megoldása nyitott könyvként hever előttünk. Próbáljunk csak meg olvasni ebben a könyvben! Nézze csak meg felséged: ahogy minden ember más, mint a többi, ugyanúgy egyszeri és egyedülálló ez a három szobor is. Az első az olyan emberekre emlékeztet, akiknek, ha mondunk valamit, alig hallgatják végig, sietnek máris tovább mesélni a hallottakat. A második szobor az olyan emberekre hasonlít, akiknek, ha mondunk valamit, az egyik fülükön be, másikon ki. A harmadik viszont az olyanokra emlékezetet erősen, akik megtartják maguknak, ha hallanak valamit, és szívükkel mérlegelik. Ítéld meg tehát, uram, hogy eszerint melyik szobor mennyit ér! Kit akarnál bizalmasodnak? Azt, aki semmit sem képes magában tartani, azt talán, akinek szavad annyit számít, mint a tovaillanó szél, vagy pedig azt, aki bizalmadra méltó őre szavaidnak?