Az élet ajándék

Az élet ajándék, kár eltékozolni,

hagyni elavulni, vagy szemétre szórni!

Inkább leld meg benne a páratlan kincset,

nyiss egy újabb ajtót, nyomd le a kilincset!

Hagyd, hogy feltáruljon, mi mögötte bújik,

s lásd meg, hogy az élet végtelenbe nyúlik!

Csak engedd, hogy lelked a fénybe vezessen,

minden egyes nappal új csodád lehessen!

Végtelenből jöttél, megélni világod,

még ha az értelmét nem is mindig látod.

Keresd hát az okát, hogy mi végből lettél,

millió oka van annak, hogy születtél!

Ezek apró kincsek, szedd csak szépen sorba,

ne hagyd szanaszéjjel, eltűnni a porban!

Gyűjtsd össze, rakd össze, és értelmet kapnak,

saját világodat alkosd meg magadnak!

Az élet ajándék, örülj neki, kérlek,

az utadon végig angyalok kísérnek.

Még ha nem is látod néhanapján őket,

egyengetik utad, jobbat várva tőled!

Hogy azt add, aki vagy, amiért születtél,

hisz oka van annak, mért pont ilyen lettél!

Csak a fókuszt kéne olykor változtatnod,

szívvel, szeretettel világodra hatnod!

Élvezni, csodálni, örülni a létnek,

meglelni a kincset, mit sorsod eléd tett!

Segíthetnél másnak, hogy ő is ráleljen,

a kedveskedésre őszintén feleljen!

Az élet ajándék, fogadd szeretettel,

legyél világodat jobbá tévő ember!

Légy te is ajándék mások életében,

szeretet vezessen önzetlenül, szépen!

Aranyosi Ervin