Amikor semmire nem megyünk a pozitív gondolkodással

A hiteink, hiedelmeink, programjaink, Gary Craig elnevezése szerint a falfeliratok – és mindegy is milyen címkével látjuk el őket – a legfontosabb tanácsadóink, és egész nap újra és újra hozzájuk fordulunk eligazításért. És miért is ne tennénk? Hiszen itt találunk információt az összes „hogyan”-ra vonatkozóan. Megmondják, hogy mit tudunk megtenni, és mi az, amire képtelenek vagyunk, épp úgy, ahogy azt is tudatják velünk, hogy mi az, amit meg kellene, vagy nem lenne szabad megtennünk. Előírják, hogy melyek a kötelességeink, és mi az, ami tilos, illetve meghatározzák a játékszabályokat. Ide van felírva a szerintünk megfelelő viselkedés, és a mi saját személyes verziónk is a Jó és a Rossz értelméről ebben a világban.

Összességében ezek a hitek meghatározzák a mindennapjainkat. A többségük szinte észrevétlenül, mivel a tudatalatti elménk raktározta el őket. Amíg ezek szolgálják a napi működésünket, nincs is velük semmi baj. De amint korlátoznak, elakadunk tőlük, már akadályokká válnak.

Dr. Bruce Lipton a következőket írja róluk Tudat – a belső teremtő című könyvében:

„Mielőtt ecsetelni kezdeném elménk csodálatos hatalmát, s arról kezdenék el beszélni, miként nyújtottak bepillantást a sejtekkel kapcsolatos kutatási eredményeim anyag és tudat összjátékába, mindjárt a legelején le kell szögeznem, nem hiszek abban, hogy egymagában a pozitív gondolkodás csodákat tehet. Ennél többre van szükségünk, ha kordában kívánjuk tartani testünket és életünket. Persze testi-lelki egészségünk szempontjából fontos, hogy elménk erőit pozitív gondolatok felé irányítsuk, s száműzzük a vérszívó, elerőtlenítő negatív gondolatokat, amelyek lépten-nyomon felütik a fejüket. Csakhogy – és ezt a „csakhogy”-ot most nagyon nyomatékosan mondom – egyedül a pozitív gondolatok nem szükségképpen vezetnek eredményre! Aki kudarcot vall velük, a tetejében minden reményét is elveszti, mert azt hiszi, hogy valamennyi gyógymódot kimerítette.

E szerencsétlen kárvallottak csak azt nem értik meg, hogy a tudat és a tudattalan valójában elválaszthatatlan tartományai az elmének. A pozitív gondolatokat kreatív tudatos elménk termeli. Ezzel szemben a tudattalan ösztönös és tanult ingerválaszok tárháza. Úgy is mondhatnám, a szokások rabja, amely legnagyobb bosszúságunkra újra meg újra ugyanazokat a válaszokat adja. Hányszor dühödtünk fel életünkben, mondjuk, egy kupakja vesztett fogkrémes tubuson? Gyerekkorunk óta azt tanultuk, hogy gondosan csavarjuk vissza a kupakot. Valahányszor e mulasztással találkozunk, felforr az agyvizünk. Valójában egyszerű ingerválasz ez, melyet tudattalanunk elraktározott a maga viselkedési programjában.

No már most, ami az idegtevékenység hatékonyságát illeti, a tudattalan milliószorta hatékonyabb a tudatos elmeműködésnél. Mit gondolnak ezek után, ha a tudat vágyai szembekerülnek a tudattalan programjával, melyikük kerül ki győztesen? Ezerszer is elismételhetjük, hogy igen, bizony szerethetők vagyunk, vagy hogy a daganatunk össze fog zsugorodni. Ám ha gyerekfejjel mindegyre azt sulykolták belénk, hogy értéktelenek vagy betegesek vagyunk, ezek a tudattalan programok aláássák életünk megváltoztatására tett tudatos erőfeszítéseinket. Emlékezzenek csak vissza, milyen hamar semmivé foszlott szilveszteri fogadalmuk fogyókúrájukról, amikor orrukba csapott a sülő pulyka ínycsiklandó illata! Lesz még szó bővebben az önsorsrontó tudattalan programozásról, meg arról, hogyan írhatjuk felül mégis sikeresen. Egyelőre csak annyit jegyzek meg, igenis van remény azok számára, akik csúfos kudarcot vallottak a pozitív gondolkodással.

A tudattalan tehát reflexszerűen működik, és nem a logika vagy észszerűség irányítja. Ez az elmetevékenység anatómiailag a tudattal nem rendelkező alacsonyrendű állatok idegi struktúráinak összességéhez kötődik.

Az emberben és számos magasabb rendű emlősben erre szakosodott agyi régió, az előagy agykérge a székhelye a gondolkodás, döntéshozatal és a tervezni tudás, előrelátás képességének. Úgy is mondhatnánk, ez a tudatos agyi tevékenység központja. A tudat önmagát is tudatosítja. Olyan újonnan kifejlődött érzékszerv ez, amellyel önnön viselkedésünket és érzelmeinket vesszük tudomásul. A tudatnak memóriabankunk legtöbb emlékképéhez is van hozzáférése. Ez rendkívül fontos körülmény, mert lehetővé teszi, hogy jövőnk tudatos megtervezésében múltunkat is számításba vegyük.

Az önmegfigyelés, önvizsgálat képességével felruházott tudat rendkívüli hatalommal bír. Valamennyi programozott tevékenységünket felügyeli, majd viselkedésünket értékelve adott esetben a program megváltoztatását rendeli el. Azaz magunk döntjük el, miként válaszolunk a környezet jelzéseinek zömére, illetve, hogy egyáltalán akarunk-e válaszolni. A tudat ama képessége, hogy felülírja a tudattalan előre beprogramozott viselkedését, szabad akaratunk záloga.

Az élet titka nem egyéb, mint hogy megtanuljuk, miként kamatoztathatjuk elménk hatalmát növekedésünk és boldog kiteljesedésünk érdekében. Természetesen nyílt titokról van szó. A nagy vallási tanítók – Buddha vagy Jézus – évezredek óta ugyanezt hirdetik. Most eljött az ideje, hogy a tudomány is ráébredjen ugyanerre a nagy alapigazságra. Nem a génjeink, hanem a hitünk az, ami megszabja életünk folyását. Igen, bizony, egy szikrányi hit!

A tudat azonos az „énnel”, belső hangunkkal. Nagy látomásokat, terveket tartalmazhat, telve szeretettel, boldogsággal és bőséggel. Miközben azonban tudatunk boldogságunkon munkálkodik, ki tartja kezében a gyeplőt? A tudattalan. Hogyan intézi ügyes-bajos dolgainkat? Pontosan úgy, ahogyan erre beprogramozták. Tudattalan viselkedésünk nem a mi találmányunk, hiszen legalapvetőbb viselkedésmintáinkat mások megfigyeléséből tettük magunkévá. És mivel a tudat általában nem figyel oda a tudattalanra, a legtöbben meglepődnek, amikor azt hallják, hogy épp olyanok, mint az édesapjuk vagy édesanyjuk, azaz, akik beprogramozták a tudattalanjukat.

Márpedig a másoktól – szülőktől, pajtásainktól és tanárainktól – ellesett viselkedésformák nem feltétlenül szolgálják a tudat érdekeit. Ábrándjaink legnagyobb kerékkötője éppen tudattalan programozásunk lehet. E korlátok nem csupán magatartásunkra hatnak, de élettani folyamatainkat és ezzel együtt egészségünket is jelentősen befolyásolhatják.

A tudattalannal való küzdelem értelmetlenségét nehéz megemésztenünk, hiszen többségünket az akaraterő csodálatára nevelték. Ezért próbálunk meg újra meg újra úrrá lenni tudattalanunkon. Az ilyen erőfeszítés rendszerint szervezetünk ellenállásával találkozik, mivel a sejteket arra programozták, hogy engedelmeskedjenek a tudattalannak.

A tudat által kifejtett akaraterő és a tudattalan programozás szembenállása súlyos idegbetegségekhez vezethet.

Az önsorsrontás hasonló eseteit gyógyszerezéssel vagy pszichoterápiával szokás kezelni. Az újabb módszerek a programozás megváltoztatását ígérik, mert felismerték, hogy nincs értelme tárgyalni egy gépies „zenedobozzal”. Ezek a megközelítések a kvantumfizika ama meglátásán alapulnak, amely kapcsolatot teremt energia és gondolat között. A tanult viselkedésformák átprogramozását energiapszichológiának nevezik. Ez az új, feltörekvő tudományterület az új biológián alapul.”

Az EFT, mint energiapszichológiai módszer kiválóan alkalmas a korlátozó hiteink felderítésére és oldására, felülírására. Amennyiben szívesen leradíroznád az elméd faláról ezeket a – Gary Craig szóhasználatával – falfeliratokat, vegyél részt EFT tanfolyamon, szeretettel várlak rá!